Borisz ötletének megértéséhez ismerni kell a „b?z-business” egy sajátosságát. A parfüm önköltségének maga a lötty alig öt százalékát teszi ki. A többi költség reklám, a forgalmazók árrése, egyebek.
Ezt a „jelentéktelen” kilencvenöt százalékot célozta meg az ötletgazda. A megoldás egyszer? volt. Ha nem a jog szerinti gyártótól vásárolja a parfümöt, hanem maga állítja el?, nagyjából öt százalék befektetésével jut a parfüm teljes ellenértékéhez.
Az elképzelés zseniális volt, mindössze egy achilles-sarok gyengítette: amit eltervezett, az súlyos b?ncselekménynek számított.
Az eddigiekb?l aligha lehet kétséges, hogy a zseniális terv megvalósítását nem holmi erkölcsi megfontolások hátráltatták, hanem sokkal inkább a megfelel? menedzsment hiánya. Erre a feladatra nem elég kijelölni egy kopaszra borotvált izomagyút, egy termel? üzem vezetéséhez megfelel? szakember kell – ezen a ponton került a képbe az édes élett?l kicsit elbódult Béla.
– Te vezetsz páláckozó uzem! Kápsz duplá reszésedees és fizeted belole visszáá dorbezolt penz el.
Más szóval Borisz szerzett egy kiválóan felkészült szakembert a parfüm-hamisító üzeme élére – lényegében ingyen, hiszen a „duplá reszésedees” számításának alapját az általa beszerzett hozzávalók: a lötty és a csomagolóanyagok ára képezte.
– De… – szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik… annyi apró különbséggel, hogy esetünkben nem egy ?sz bárd, hanem Vovka, a meggy?z?, emelkedett, ennek hatására Bélánk mindjárt le is nyelte a mondat még ki nem mondott részét. Aztán valahogy mégiscsak összeszedte magát és kinyögte.
– Rendben, Borisz, vállalom, de mi lesz a rend?rséggel?
– Te csák nem izgul, rendorsáeg én dolgom.
Azt kell mondanom, Borisz felettébb szellemesen oldotta meg a rend?rség problémáját. A palackozó üzem beindult, nagy csinnadrattával akciós árakat hirdettünk – és özönlöttek a vásárlók.
Nem kell csodálkozni, harminc százalékkal a szokásos árak alá l?ttük be az akciót.
A hír persze futót?zként terjedt, napok alatt eljutott a márkaképviseletekhez is – itthon és külföldön. Mikor az els? puhatolózó telefonok megcsörrentek Béla asztalán:
– Te, Béla, mi ez a nagy leértékelés nálatok?! Tudod, mindenfélét beszélnek… (lefordítva: odaküldtük a sof?rt és vett a hamisított löttyb?l, te szemét …!)
Beindult a Nagy Átverés.
A rend?rséghez névtelen bejelentés érkezett, mintával és a palackozó helyszínének pontos megjelölésével. Az információ annyira meggy?z? volt, hogy bels? embert sejtettek a dolog mögött, így nem is nagyon keresték a bejelent?t.
Nagy er?kkel kivonultak, körbevették a telepet és a házkutatást elrendel? határozattal a kézben berontottak a f?nök irodájába.
H?sünknek nem kellett tettetnie a meglepetést, ? csak annyit tudott, hogy el?z? este nagy sietve az egész palackozót elszállították, az összes löttyöt és csomagoló anyagot is ideértve. Amikor felfogta, mi történik, mind a százhatvanöt centije teljes hosszában kihúzta magát és felháborodottan tiltakozott.
A rend?rök egyenesen a bejelentésben megjelölt helyszínre vonultak – és ott a legnagyobb meglepetésükre nem találtak mást, csak hetek óta ott porosodó, összepántolt gy?jt?karton-hegyeket.
Az akció idején a boltban – mer? véletlenb?l – néhány újságíró is jelen volt. Másnap a Helyi Harsona öles cikkben számolt be a fiaskóról, némi flastromként megpendítve, hogy minden bizonnyal a konkurencia ármánya áll a háttérben.
Ett?l kezdve a telepen akár pénzhamisító m?hely, vagy droglabor is m?ködhetett volna. Ha a rend?rségen az F+Sz Kft. nevét kiejtette valaki, a többiek pánikszer?en dobálták a sót a hátuk mögé:
– Távozz t?lem, sátán!
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:45 :: Psenyeczki-Nagy Zsolt