Vakítva szánt, majd dörren.
Fenyegetőn förmed rám.
Gyászleplet öltött a környék,
– közelbe lecsap egy villám.
E nyitányra bősz vihar támad,
tépi a rémült fákat…
— lazult cserepek alá néz
Ő, a kíméletlen égi kéz–
Pattogva velőmig lüktet,
(orkánló zápor elegy,)
hátamon doboló ujja,
hidegen testembe megy.
– Legyen már vége!
…tenyerem fülemre tapad.
Olcsó légköri dráma;
– szedd gúnyád, hord el magad!
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Serfőző Attila
