Tiszai P Imre : fázom

Nyomtatás

ólomszürke felhő-paplanok

égből sírnak hideg könnyeket,

gorombán metsző északi szél

vág arcomba esőcseppeket,

visszalapozok, csak pár napot

mikor szivárvány gyúlt szemedben,

ott szép-kék volt az ég felettünk,

megbújtam ölelésedben,

az idő elrohant mellettünk,

mosolyod halványul a végtelenbe,

fázom,

     a kandalló mellé húzódok,

                               ott messze