Megismertem egy tudósasszonyt. Egy nyomorúságos kis házikóban lakott a falu szélén. A háza előtt salátaágyás zöldellt meg zsálya, menta, kakukkfű. Egyetlen szobából állt egész lakása. Sarokban egy főzőkályha, középen asztal egyenes hátú székekkel, az ablak alatt a fekvőhely. Mellette régi tulipános láda. A kályhával szemközti falon polc állt, rajta dobozok, zacskók, üvegek különböző színű folyadékokkal.
A levegőben aromás illatok terjengtek. A szőttessel leterített aszal egyik felét egy nagy vágódeszka foglalta el, s azon szárított növények kupacai halmozódtak.
— Jöjjön, jöjjön aranyom! — tessékelt be bizalmasan Róza néni, a tudósasszony.
— Csókolom! — köszöntem megilletődve.
— Üljön le aranyom! Ide a székre — törölte le, szerintem feleslegesen az egyik széket.
Tiszta fehér kötényt viselt a néni. Ez egész házban tisztaság, rend uralkodott. A polcon levő zacskók, üvegek, dobozok is szépen glédában álltak, mindegyik ügyesen felcímkézve.
— Azért jöttem, Róza néni, mert…
— Várjon egy kicsit, aranyom! — vágott közbe. — Mielőtt elmondaná a baját, előtte igyunk egy korty teát és közben szépen elsorolja, hogy miért jött hozzám. Zsályából, citromfűből és kevés komlóból főztem. Akácmézzel édesítettem meg. Éppen ilyen alkalmakra való, amikor gondokról beszélgetünk.
Valóban kellemes ízű teát kínált. Izgatottságom, amit nyílván észrevett, alábbhagyott.
— A kisfiamról van szó — kezdtem bele a mondókámba.
Elmondtam neki, hogy már nagyfiú, első elemista és még mindig bepisil éjszaka. Voltunk orvosnál, adott gyógyszert, betartjuk az előírásokat, este nem iszik, éjfél után felébresztem, meg minden. És mégis…
— Üljön oda az ablakhoz aranyom — mondta, miután befejeztem a mondókámat. — Látja ott azokat a könyveket? Gyógynövényekről szólók. Lapozgassa, olvasgassa, amíg én elkészítem, amit kell.
Így is tettem. Egész kis könyvtár volt ott az ablak talpán: régi és új gyógynövényes könyvek gyűjtéstől a termelésig, felhasználástól az árusításig.
Amíg készítette a keveréket végig magyarázott:
— Most egy csipetnyi macskagyökeret teszek hozzá, ugyanennyi medveszőlő levelet, meg orbáncfű virágot. Komló is kell bele és cickafarkú fű… — és így sorolta a többit is, de felét se jegyeztem meg.
Mikor mindennel végzett a teakeveréket ideadta, s elmondta, hogyan főzzem, mennyit és mikor adjak belőle. Nem kért pénzt érte.
Megköszöntem illően és az ajtóban távozásom előtt még megjegyezte:
— Aranyom! Ne felejtse a gyógytea, ha nem használ, nem is árt. A kisfiának a baja egy éven belül elmúlik. Kinövi…
Valóban így történt. Egy év elteltével többet nem kellet a kisfiamat éjszaka felébreszteni és soha többet nem pisilt be.
A gyógyszerek segítettek? A tudósasszony?
Vagy az idő!
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:13 :: dr Bige Szabolcs-
