Szilágyi Hajni - Lumen : JégVilág

 

 

…csak semmi pompa, zajos menet,

vigadalom. álmainkhoz nem kell

altató, se díszlet, se színpad,

ébren álmodjuk a tegNapokat…

 

Dohos falak, kínzó hidegek, vonagló

éjszakák. Versbe rejtett vallomás.

Szeret, nem szeret. Marad. Elhagy.

Egy év, két év. Száz év magány.

Karcok az ablakon. Vérző hajnalok.

Fekete-fehér, igen-nem. Sorsok.

életem, életed. Körök. Szerelem.

Hullámok az ég kékjében. Remény.

és a szív dobban, majd leáll…

két zaj közt világnyi csendek

kucorodnak az égig érő fák hegyén.

 

Lehunyt szemű Istenekkel játszom.

Arcom eggyé válik a Nappal,

kezemben jégvirágot szorongatok.

vajon az angyalok ma merre vannak…

Hajamba kapkod az éjszaka,

kabátom alatt vén telek fáznak.

Szememben kiszáradt, nyári folyó.

Már nem zúg, nem sodor, nincs partja.

 

Hiába kulcsolom össze fázó ujjaim,

és mondom fel az imát, nélküled

egyedül, és üres vagyok.

kiszáradt toll, félbehagyott gondolat,

kitépett papír, szárnyak nélküli madár…

Keresem a Napot, üvöltöm a Holdat,

mint egy éhes vad az éjben, kinek

nincs szava, se menedéke. Nehéz

az indulás, de érkeznem kell,

hiába fáradt a szívemen alvó éjszaka.

ne kérdezd hová, és merre…

Talán szabadnak. Talán, még

magam se tudom, hisz a csodák

ma mélyen hallgatnak.

és te bennük hallgatsz. Valahol.

 

Hajolj hozzám, engedd szádhoz érni

kérő szavam, kondítsd meg szívemben

a holNapi harangokat. A sáros égbolt

peremén kőarcú angyalok figyelnek,

a színek lassan a Hegy mögé

süllyednek. Jajdul, sír a befagyott

horizont öble, szökött álmaim

szemhéjam alatt omlanak össze…

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:07 :: Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"