http://www.youtube.com/watch?v=DvTBQZlphLY&feature=related
Lágy nyöszörgésed töri meg a csendet,
megnyugvásért eseng a szüntelen vágy,
a véges mozdulat végtelent sejtet,
s testedben a testem hívó jelre vár.
Keblén altatja Szeléné a holdat,
fény a sötétséggel játszik félhomályt,
való és álom képlékennyé olvad,
igaz szó a hazugnak ma megbocsát.
Csapkodhatnának az északi szelek,
dezertálhatna egy vadászpilóta,
történhetne akármi s az is lehet:
a Nap még a láthatár alatt lebeg;
ám egy picinyke, lüktető zigóta,
már magában hordozza az életet.
Legutóbbi módosítás: 2012.02.04. @ 15:59 :: Gyarmati Gábor