Paprikát szórtál a tejfel-égbe,
majd megsóztad: nekem jobb legyen.
Megkeverted kedvesen, szépen
és kenyérre kented, hogy így egyem.
Közben arcomra tetted két kezed,
úgy sütöttél, mint jég a nyárban,
én delejezve néztem szemed,
mint Holdat a bomló félhomályban.
Legutóbbi módosítás: 2012.02.05. @ 17:39 :: Jagos István Róbert