És mentek,
El?re, tudták, már közel
Van, az út mentén
Lila fények jelezték,
Hogy valahol a közelben ólálkodik.
Nevük, identitásuk rég lefoszlott
Róluk,
De lábuk tovább tiporta a fekete földet.
Személyiségüket
Zöld víz nyelte el,
De lépéseik még mindig
Visszhangoztak…
Ott járt a nyomukban, suttogása
Egyre közelebbr?l hallatszott,
De arcát sosem pillanthatták meg…
Egy feketeségben felcsillanó,
Id?n átkacsintó szempár,
A csontok laza dalának
Újra és újra felsejl?,
Halvány akkordjai…
Még azt hitték
Magukról, vannak,
Pedig már rég nem voltak.
Nem vették észre,
Mint metsz húsukba
Az, kinek csak
Szemét látták
A lét kék függönye mögött
Felsejleni.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:13 :: Kántás Balázs