Hiába kérdezem minden nap, hogy vagyok,
mert mire válaszolnék, már elmúlt, és bizalom
kell ahhoz is, hogy magával meglegyen az ember,
amúgy jöv? id?ben, amikor csak a múltban hihet.
Hiszek az óceánban, mert fürödtem benne, bár félek,
de vonzanak a távolságok, és egy fröccsenés elég,
hogy Camõest megsejtsem a Japán-tengeren.
Nekem nincsen kéziratom, magam vagyok a m?
b?rkötésben, amit menteni kell, hátha megalvad
minden gondolatom, miel?tt magam elfolynék,
de nincs kínai szeret?m se, két szemem van,
amivel látok kifelé is, bár el?bb mesélem azt,
amit csak látni lehet, mint hogy látnám, mert
nem bízom én a szememben sem, csak a múlt
vizében, ami kipróbálta már hányszor az eget,
és körbeutazta már oly sokszor a földet, és
a só is csak olykor nehezíti meg, ami ereimben.
Legutóbbi módosítás: 2012.02.07. @ 16:17 :: Petz György