Nevemen
Lágy hangon
Kedvesen
Szívem
Megremegett
A hang, amelyre
Vártam
Oly’ sokáig hiába
Középkori
Találkozás
Megkésett
Szerelem
Vérvörös
Nappalok
Házak
És autók
Fekete
Kirakatok
Régi, dics? dalok
Legendák
Mítoszh?sök
Korait éljük
Régóta már
El?került a
Fekete talár
B?vös mérlegével
Justiciának
Könyvekben
A nemesség
Történelem-író
Fegyvert felvenni
Nem bíró
Rafinált
Eszesség
Szívemhez
Szólt a hang
Megérintett
Forró fuvallat
Bárki is vallat
Nincs válasz
Csak a harang
Felel déli
Napszakon
Ebédre híváskor:
Kelj fel más kor
Egyél sok húst
E napon
Let?nt id?k
Igéje: vár
Nyelvtan órák
Anyaga
Nem kezdetben
Volt Ige-tanoda
Örökség
A hegy neve is: Vár.
Oly’ szívmarkolón
Ejtette ki
Nevem
Beszélt a száj
Van lába, van keze,
S kaszál
A Halál azóta
Osztályrésze
Meglett:
Az elmeosztály.
Vezet?i posvány
Munka ez, s ezret
Milliárdnyi évet
Tönkretettek
A szívem
Érintésével,
S híven
Vártam
Játszották
Kései szerelmét
Velem
Középkorban
Azóta kerestem
Hol van
El?tte daloltak
A tárgyak
Táncot lejtettek
A lábak
Csupa zene
Fényjel árnyak
Ropták a
Szív-vágyat:
Szégyenük
– írták – hála
Hiába- tollal,
Hiába
S kidobták az ablakon
Az ágyat
Mert tisztulnak
Szorgalmasan
Vérrel
Cigit?l, kávétól,
Gyógyszerekt?l
És ól lakók
Építkeznek,
S nem hasad
Meg az ég
Nem reped szét
Ekkora
Szentségtelenség
Láttán sem
Az emberség
Vagy emberiesség
Ellen vét
Ki más könnyével
Mossa magát
