Finoman rámsímulnak a percek…
Hangodtól végtelenné lesznek
– a világ éjbe sötétül lassan,
fejem válladon, szívemben dallam.
Hunyt szemem nem nyílik
a valótól nincsbe bújik
lelkem, nézd: tovafut,
nincs már, nem is volt:
helyén csak sötét folt,
eltünt a tegnap minden baja
– csak mi vagyunk, és az éjszaka!
Legutóbbi módosítás: 2012.02.11. @ 11:17 :: Havas Éva