még nyílnak pókhálós ablakok
felpeckelt szemem homálya el?tt
mint árva hervadt felh?s délel?tt
járnak-kelnek formátlan alakok
még tátom a számat lemegy
a falat olykor melegszik az étel
már h?l mint h?t?ben az élet
kezem s a lelkem remeg
kerülöm a napot a fényt
mint barlangi félvak lény
ágyamat sután megvetem
ránc élez?dik kopár arcomon
lélegezni nyílik ritka alkalom
ajtómat kulcsra a szerelem
