Mikor az este lámpásokat gyújt,
a pirkadattal az éjjel elcsitul,
mikor a hajnal arcodra simul
mosolyodtól a Nap is elpirul:
Én ott leszek veled,
és úgy, mint most
fogom a kezed.
Mikor fáradtan este
mellém lerogysz,
de némán még
rám mosolyogsz,
mikor nem mondod
soha azt nekem,
hogy eltékozoltam
az életed:
Én ott leszek veled,
és úgy, mint most
fogom a kezed.
Mikor a boldog órák már
üveggyönggyé zsugorodnak,
majd ezek újra, meg újra
halványan kigyúlnak,
mikor a gyermekünk lesz több,
mint az egész életünk:
Én ott leszek veled,
és úgy, mint most
fogom a kezed.
Mikor hajunkat már
csak a holdfény festi át,
s a zúgó őszi szél
sem hoz romantikát,
mikor egy néma perc
lesz örökkévaló,
utolsó sóhajod
számomra útravaló,
mikor a szép emlékek is
csak a szívemet marják,
mikor az illatok, virágok
tested betakarják:
Én ott leszek veled,
és úgy, mint most
fogom a kezed.
