Bezárt ablakon túl
lélegzik az élet,
ebben a furcsa szobában
is csak én félek.
Mindenki
súlytalan-szabadon szalad,
testem fehér síkok
közé zárva marad.
Innen a t?zfalra látok,
ismer?sen-lehangoló,
rosszkedvem is ilyen,
kényelmes puha kagyló,
mely bezárva tart,
de érzem, biztonságot ad,
olyan meghitten fojtogat.
Legutóbbi módosítás: 2012.02.22. @ 05:46 :: Maretics Erika