Aragóniai Konstancia – Kézai Simon Magyar Krónikája szerint – díszes kísérettel érkezett Magyarországra, hogy feleségül menjen a későbbi Imre királyhoz: „Konstancia királyné magával hozta Simonnak és Bertramnak Tota nevű nővérét, aki oly ékes termetű és szépséges volt, hogy abban az időben a világon alig volt hozzá hasonló.” Habár az említett sorok csak a krónika függelékében olvashatók, mégis keletkezésük óta felcsigázzák a múlt iránt érdeklődők képzeletét.
Mit tudhatunk még meg a krónikából? A három testvér egy vitézségéről híres, a mai Spanyolország területén több várat birtokló ősi nemzetségből származott. Egy szintén Simon nevű „nagy hatalmú grófot”, akivel a család ellenséges viszonyban állt, a testvérek apja és nagybátyja elfogott, majd megölt. Valószínűleg kapóra jött a lehetőség, hogy a testvérek a Magyarországra induló királykisasszony kíséretéhez csatlakozzanak, maguk mögött hagyva a véres konfliktust. „Imre király, mivel hallott jellemük nemes voltáról, örömmel befogadta, s mint az köztudott, Magyarország különböző részein nagy és dús birtokokkal ruházta föl őket.” A szépséges Tota is megtalálta a számítását: feleségül ment Benedek erdélyi vajdához.
Imre király 1202-es oklevele
Mohács Előtti Gyűjtemény − DL 39249
A történet eddig érdekes, de nem különleges. Nem úgy, mint az a képen látható, 1202-ben kelt oklevél, amelyben Imre király Benedek vajda alázatos és állhatatos kérésére megerősíti Tota úrnőt férjétől kapott birtokai tulajdonjogában:
„A Szentháromság és az oszthatatlan egység nevében. Imre, Isten kegyelméből Magyarország […], stb. királya. […] Benedek […] [erdélyi] vajda alázatosan és állhatatosan kérte, hogy erősítsük meg azon rendelkezését, amellyel a korábban számára adományozott Mártonfalvát, hitbér fejében, Bojót falut pedig adományként a feleségének, Thota nemes asszonynak adta. Mi pedig, figyelvén a kérelmére, feleségét megerősítjük az előbb mondott falvak örökös birtokában és biztosítjuk a számára – bárkinek is, akár az egyháznak, akár vérrokonainak, akár idegennek akarná elajándékozni vagy eladni a nevezett falvakat,— az ajándékozás vagy eladás teljes szabadságát. Ezen túl, mivel ezen úrnő hazáját hátrahagyva, hitvesünkkel, Konstanciával, Magyarország királynéjával idejött, hogy az ő hőséges szolgálatában maradjon, hitvesünk kérésére és folyamodására, a fent említetteken felül, örök jogon neki adományozzuk Mártonfalvának a királyi kincstárat illető összes jövedelmét, tudniillik a szabadok által fizetett pénzt, és az ugyanebből a faluból a minket illető csöbör-adót. Azért, hogy intézkedésünk és adományunk végérvényes és tartós legyen ezért az akaratunkat tartalmazó jelen oklevelünket pecsétünkkel erősítettük meg. Kelt Péter fehérvári prépost, a királyi udvar kancellárja által az Úr megtestesülésétől számított 1202. esztendőben. […]”
Tota Mártonfalvát hitbér fejében kapta. A hitbér adományával a házasulni készülő férj anyagi biztonságot nyújtott leendő feleségének. A másik, Bojót nevű falu, amely Totáé lett, Benedek vajda további ajándéka volt neje számára. A kora középkorban egyébként nem volt jellemző, hogy az asszonyok kincstári javadalmakból részesüljenek.
A Magyar Országos Levéltár egyéb okok miatt is különös becsben tartja ezt az oklevelet. Tota úrnő kapta ugyanis az első ránk maradt, arany bullával (arany függőpecséttel) hitelesített királyi oklevelet. Érdemes tudni, hogy viasz- helyett aranypecsétet csak rendkívüli jelentőségő oklevelekre függesztettek. Emellett a pecséten először tűnik fel a vágásos (árpádsávos) magyar címerpajzs is; a vágott mezők vélhetően aragóniai hatásra kerültek a pecsétre.
Imre király 1196-tól uralkodott, ám öccse, András az első pillanattól kezdve megpróbálta őt kiszorítani a hatalomból. A király 1204-ben halt meg. Még halála előtt megkoronáztatta gyermekét, III. Lászlót, és – ki tudja, miért – András gondjaira bízta. Az özvegy királyné azonban féltette gyermeke életét Andrástól és feleségétől, Gertrúdtól, így fiával rokonához, VI. Lipót herceghez menekült Bécsbe. András sereget gyűjtött, ám amikor a háború éppen kitört volna, a gyermekkirály elhalálozott (1205). Konstancia hazatért Aragóniába, majd néhány évre rá feleségül ment a kor leghatalmasabb uralkodójához, II. Frigyes német-római császárhoz, aki egyúttal Szicília királya is volt.
A Magyar Országos Levéltár egyéb okok miatt is különös becsben tartja ezt az oklevelet. Tota úrnő kapta ugyanis az első ránk maradt, arany bullával (arany függőpecséttel) hitelesített királyi oklevelet. Érdemes tudni, hogy viasz- helyett aranypecsétet csak rendkívüli jelentőségő oklevelekre függesztettek. Emellett a pecséten először tűnik fel a vágásos (árpádsávos) magyar címerpajzs is; a vágott mezők vélhetően aragóniai hatásra kerültek a pecsétre.
II. András végül elfoglalhatta az általa oly régóta áhított trónt. Benedek vajda kezdetben hőségesen szolgálta az új királyt, ám idővel elpártolt tőle, ezért az uralkodó száműzte őt, elkobozta Benedek és felesége birtokait, és saját hívei között osztotta szét azokat. A királynak ugyanakkor a hitbérül kapott birtoktól nem lett volna joga megfosztania a feleséget, még akkor sem, ha a férj hűtlenség vétkébe esett. Ezt a feleségtől csak akkor vehette el, ha az házasságtörést követett el.
II. András oklevele 1221-ből. Valószínűleg az Aranybullán is ilyen pecsét függött.
Mohács Előtti Gyűjtemény − DL 39250
Azt gondolhatnánk, hogy miután mindkét támogatóját és birtokát elvesztette, Tota úrnő befolyása meg is szőnt. Valójában nem ez történt. Egy 1221-ből ritka szerencsével ránk maradt oklevél tanúsága szerint – amelyből a történetet ismerjük – Tota tanácsaival korábban nemcsak Konstanciának, hanem András feleségének is mindig hőségesen szolgált. Állandó és hőséges ragaszkodásával kiérdemelte, hogy a király részben kéréssel, részben pénzbeli megváltással visszaszerezze korábbi birtokait. Tota úrnő így végül minden privilégiumát visszakapta II. Andrástól.
Az itt látható második oklevélen ugyancsak egy arany bulla függ, és ez a pecsét is különösen érdekes és értékes az utókor számára. Minden valószínűség szerint ugyanis pontosan ilyen pecsét függött II. András 1222-ben kibocsátott Aranybulláján, amelynek egyetlen eredeti példánya sem maradt ránk.
Tota úrnő életének ismert tényei itt le is zárulnak. A téma utóéletének javát egy, a 19. század óta folyó vita teszi ki, amely szorosan kapcsolódik Katona József Bánk bán című drámájához. A kutatók egy része ugyanis Benedek vajdát Bánk bán, Totát pedig Melinda alakjával azonosítja.
II. András arany függőpecsétjének elő és hátlapja Mohács Előtti Gyűjtemény − DL 39250
Galsai Zsuzsanna
Jegyzet:
Kézai Simon krónikáját nagy részben Bollók János fordításából idézte a cikk írója.
Tota úrnő 1202-es oklevelét Érszegi Géza fordította magyarra.
Forrás:
Múlt-kor történelmi portál – multkor.hu
Magyar Országos Levéltár honlapja – mol.gov.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:38 :: H.Pulai Éva
