*
suhanás, ahogy átfut a tájon
csak a füzek ága hajlik utána
a felkavart világban, csattanás
a sikoltó sínen az éjszakában,
fénycsíkokat vet a mocskos árokszélre,
havat kavar és megkönnyebbült utasok
mocskát szórja a repedezett talpfákra,
száguldó hangzavar a hallgatásban,
egy villanás, mert menetrend viszi
és kiszámított álmokat szállít, lehet
cél nélkül, de mégis végére érve
az útnak az egyetlen sínen a vakvágányok,
kitérők között utat törve
paralel tértivevényt rajzolva a semmibe,
egyetlen bliccelő hiányzik a bolhás,
koszmóval fertőzött műbőrülésekről
én
Legutóbbi módosítás: 2012.02.23. @ 18:32 :: Tiszai P Imre