Radnó György : Hajnali szerenád

Nyomtatás

A kerítés éjjel, mint megannyi felkiáltójel,
?rzik a portát, tüskéin a hold tépázza
rongyosra a fodros fény-sz?tte ruháját.
A csend beleharap a puha, párás leveg?be.

A fák ágai magukba szívják kutyák ugatását,
megsz?rik az üzenetet és továbbadják a holdnak,
nem válaszol, morcosan fátyla mögé bújik.
Megsz?nni látszik az est, hajnalodik.

Távolban egy vonat vas kereke csahol,
felveri a bóbiskoló kúszó pára párnáját,
ki erre kelletlenül tömörödik, lejjebb araszol,
a sötét hátsó udvaron át, választ másik utcát.

Az akácfasor megszólal, mint a gitáron a húr,
a szél penget?jét húzta rajtuk végig,
a ködfátyolnak ad hajnali szerenádot,
de ? csak csendben menekül.