Odakint a szél esőt, zivatart hord.
Vizes, csipkézett ágakon át szalad,
messze fut a gondolat.
Sorakoznak emlékemben
a régi karácsonyok, s van
a most… itt-ott, ahol
már a keresztek sem vállalhatók.
Tenni kellene valamit, úgy álom előtt gondolom:
…” mert tiéd az ország, a hatalom…
mindörökké”… zúg fülemben, úgy akarom!
– Ámen – felel az én lelkem,
s elém jön a múltból az én távoli
– karácsonyom.
Legutóbbi módosítás: 2017.12.17. @ 22:46 :: Sonkoly Éva