Valamit szeretek benned, de
nem tudom megfogni. Mint a
cseresznyevirág és a szell?. Ha leírnálak,
hogy titok voltál, mint a beporzás, és
egy másik fejezetben hivatalos, joger?s
pecsét. Végrehajtható. És végrehajtó bakó.
Az öregedésünkben – ha leírhatnám,
nyöszörgésünk úgy lenne hallható, mint
?sharaszt alatt a spóra. Ahogy kifejl?dött
köztünk a csönd, leírhatnám-e?
Azért arra jó lenne a verseskötetem,
hogy ámítaná az asztalt, s eltakarná
a fényhibát.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Szilvási István