Fénycseppként születtem,
Vasárnap délután,
Túlforró otthon volt,
Elhagytam az anyám.
Merkúr fogadott be,
Sosem hűlt ki szájam,
Mindig beszéltetett,
Szerdán továbbálltam.
Vénusz háza szép volt,
Csak paráznák éltek,
Péntek lángján égve,
Meztelennek néztek.
Hétfőn fenn a Holdról,
Megláttam a Földet,
Ahol megpihentem,
Gyermekem született.
Egy kedd reggel aztán,
Átléptem a Marsra,
Sütöttem szalonnát,
Halásztam egy tóba.
Volt ott egy árnyéknyak,
Meghívott magához,
Jupiter kertjében,
Voltak még barátok.
– Emelem kalapom,
Uram, jó szombatot!
Így szólt rám Szaturnusz,
Miként bólogatott.
Hatalmas Uránusz,
Lányát ajánlotta,
Kopogtak a rögök,
Mirandát rám nyomta.
Túl hideg volt nekem,
Mintha Isten lépne,
Lábnyomokat láttam,
Neptun közelébe.
Plutóig követtem,
Ott halálra fagytam,
Leestem az útra,
Hol fényem elhagytam.
Csillagok megloptak,
Tarisznyám üres lett,
A tejút kitárult,
A Naprendszer kivetett.
Legutóbbi módosítás: 2012.03.04. @ 14:30 :: Thököly Vajk