Gyovai Gabriella : A tárgyiasulás verse

Nyomtatás

A tárgyiasulás verse….

Majdan a labda, mókásan magasra vágtat,

Rúgták iszonyú er?vel,

S csípett a földnek,

Zavartan nézett elpirultan, fehér szemeiben,

Gy?zködve holtat, meg él?t,

Félt a gyermekekt?l, talán, mert,

Kiluggatják, meg folyóba dobják,

Meg röhögve szétcincálják,

Sodorja majd mindennek árja,

Mint viharvert zubbonyt az éjszakában,

Lesnek reá, várják, a vásárban szerzett,

Olcsó és könny?,

Színes és kerek,

És mégis honnan jöv?,

Irigy tekintetek közt sínyl?d?,

Mert ? csak pattog és száll, hova dobják,

Meg rúgják,

Hisz mégis csak egy labda,

Még ha rúgják is,

Még ha dobják is,

Nem Ember,

Csak egy labda…

És nem is vérzik,

sem a karja, sem az arca,

ha láng kapja, fekete meg iszonyú büdös,

a hús szaga ilyen ha ég,

s üregeiben a vér mi anyagtalanná lényegül,

bomlik, mint vaksi órák az újhold reggelén,

s a tetem összeolvadt poli-háttudomén?

Mire nem emlékszik más,

csak az enyészet, s a láng,

mi a te lelkedben más,

 nem tested tépi szét,

nem véredet alvassza,

lelked gyilkolja, sorvassza.

Mondd csak, lennél inkább labda?

                                                               (2007)