Ã?Âgyhát most versbe foglalom…..
Kutyám sz?re-szála hullik,
pedig hát a drága Yorkik
sosem vét’nek ily’ hibát
Vettem volna tán libát?!
Annak tolla, hogyha fosztva –
telik véle párna, dunna
Melegséget adnak “?k” is –
dögönyözhet?k, de mégis…
Maradok kis kutyusomnál,
h? szemébe nézek, és már
nem gondolok semmi másra –
? kell nekem, hisz barátra
leltem benne, s szeretetre –
Velem marad mindörökre!