Horváth István : Köszöntő három lépésben

2012.03.08. Horváth István Vers 20
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Kedves, néha morcos, de azért mégis csak kedves Hölgyeknek.

 

EGY KIS TAVASZ

 

Mikor a fű nő,

finom zizegéssel – oly

csoda – mint egy NŐ.

—

 

EGY KEDVES VIRÁGNAK

 

bibéd bájai

bódultá borzolgatták

borús bensőmet

—

 

KÍVÁNSÁG

 

ily virágok közt

fának lenni volna jó

árnyékadónak

 

Legutóbbi módosítás: 2012.03.08. @ 14:12 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.