Seres László : Az első bűn

 

( Nőnapra)

 

Az első bűnt a sóvárgás szülte

ott fenn édenlétünk hajnalán.

Megkísértés a gaz kígyó műve,

és a gyümölcsé az almafán.

 

A férfi gyenge volt, a nő hiú,

hitte a báj csáberőt hozhat,

s olyan akart lenni, mint az Isten,

tudója jónak és a rossznak.

 

Ember! Miért emelted fel kezed,

hogy a fáról gyümölcsöt vegyél,

kárhozottá lett minden utódod,

nincs manna, csak kegyelemkenyér.

 

Mégis éltet örök megkísértés,

ördögi szó, csalfa áradat,

nem riaszthat el édeni átok,

hogy a nő szeszélyét megtagadd.

 

Az első bűn íze ott ég minden

csókjában a szádon, ha öleled őt,

kiért vétkezni s meghalni kész vagy.

Kérd Istent, adjon hozzá…erőt.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.03.08. @ 14:16 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.