Tizenkét hónapból állt az az év is
Párizs egyetlen harmonikahangos utca lett
Marx megtiltotta a késést
Május volt a lázadás ideje
A költészet kihömpölygött az útra
Felismerték egymást az arcok
Tudták, hogy minden lehetséges
Ezerkilencszázhatvannyolcban.
Sartre Dylannel duettet énekelt
Eszterláncot játszottak Leninnel
közben a karóra negyven fokos lázat mért
Kettő meg kettő két hétig nem volt négy.
De Gaulle is szerelemtől szenvedett,
Prágában pipacsok sarjadtak
Válaszként a beton szürke maradt
Nem tudtak új történelmet írni
Vietnámban rágógumit rágtak
Prágában pipacstengert tapostak a tankok
Mexikóban lőttek a reményre
S valamikor valahol Bolíviában
Che saját sírgödrét rég megásta
Fehéringes, öltönyös emberek figyeltek
Rádióban híreket
Szemük mélyén tükröződött
elszáradt virágok halódó fénye.
Ezerkilencszázhatvannyolc volt, s
Decemberben megszülettél kedvesem.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Ady Ágota Melinda