Ha átölelnél és én is átölelhetnélek, véget érne a végtelen
várakozás, beteljesedve kialudna az örök vágy. Testem a tested
lenne, tested a testem lenne, egymásba feloldódva, egymásba
elmerülve – megsz?nne a külön, és nem lenne más csak az EGY.
Ha ölelés után elengednél és elmennél, – és én is elengednélek, –
benned gyúlna fel a vágyam. S én csak maradnék, kifosztva és
betelve, várva egy újabb találkozásra.
Ha hosszú-hosszú útra mennél, vinnéd vágyam' és az álmom', – mit
neked szánva a szívedbe zártam. S hogy nekem mi maradna? Te! Te!
Te! Igen Te mindig megmaradsz nekem. Még ha nem tudja senki sem.
Még ha nem tudja senki sem, vagy ha mindenki tudni véli, én
lelkem mélyébe zárom közös perceinket és mélységük titkait.
