Bakkné Szentesi Csilla : Sorspecsét

Nyomtatás

Vagyok korhadó vén fa.

Zsémbes,

gondolatokba bénuló nimfa.

Voltam pajzán szellő,

erdőt ostromló szél.

Törött faág a semmi közepén.

Messze hordott homok

tenger árkában,

gyöngyszemnek hitt seb

kagyló rémálmában.

Fájdalmat üvöltő

rímes rímtelen,

vágyakból feltört

szabdalt sorselem.

Sorokba mázolt

tépett régi kép.

Lehettem volna Picasso,

de hiányzott a fény.

Sötétben kevertem

ragyogó színeket.

Átlátszó burkomból mind

könnyen szökhetett.

Fekete voltam.

Az édes semmi.

Csendszó a fülekben.

Némaság egy fecnin.

Beszélő szemekben voltam

a közöny.

Egyszer a múltam tán

visszaköszön.

*Kép szárm. helye: http://tomtit.blog.hu/