(Megszületendő gyermekeinkért)
Kit dicsér a mű, az élő, eleven,
ki álmodott róla lázas hajnalon,
sóvár férfi-vágy, glóriás szerelem,
vagy csak a nő formálta: légy, akarom.
Édes titkaink csillagrobbanása
izzó tűzzel köt egymáshoz bennünket,
megszülethettek, világmegváltás az,
bércekre hágó porszemnyi létünknek
Mennyei küldetés, el nem vetélhet
a szépség varázsa, életünk része.
Az értelem nem kér mentséget, érvet
a gyémántból kifaragott egésznek,
míg bennünk milliónyi csillag kering,
szívünk se fáj, hogy elhullnak az évek,
ha az a boldogság szárnyverése mind,
s holtig tartó szédült lánggal éget.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Seres László
