Zöld, zord képek helyett csinosították ki, érzéki roncstalanító bájkeltésnek. Nem szívtelen, képtelenség ez, csak egyszerű, ölelő szimbiózis, színek dömping áradatával. A hátradőlés, domború kegyesen csápol, és megsárgult uborkafők öröme, kövér nyuszisodik. Már-már, Csincsilla Bandivá lesz a színes zöldtelelenség, kötések és vegyérték halmozók, hempergő kividámkodására.
Párhuzamban, hóvirág-galócával, zöld egyszínűségű, csobogó tengerparti idill, soványka fövenyű, ódon fakocsi kerekével. Mily meghatározhatatlan különbség van, az egyszínű zöld – lebontó, három fázist kiiktató -, és a vörös-fehér pöttyű, picinyke horizontot berózsaszínesítő, hegy mögött lecsúszó nap, elevenségből ki nem iktatás, biztosságot árasztása között.
Éppen alkoholos oldattal kenegették, az egyre zöldiszonyúbb lekötöttet, hogy meg ne fertőződjön a procedúra alatt, mikor, a mély nyugodtság, kackiás közömbösségével, belabbogott, a csalfa főreménytelenítő. Valamit, rondán odasupotyált a tevékenyek főnökének, majd az, egy orrfriccsentés után, “hadd abba” nézőkiábrándítót mondott.
A sem ide, sem oda nem tartozó, köztes lekötött, a kegyelmet fel sem tudta fogni. Mikor, a kiábrándultság morgó hujjogása között, kigubancolták szerleadójáról, medvetánc helyett, szégyenében – mert közönségsiker nélkül nincs attrakció -, legszívesebben visszafeküdt volna.
Még jó, hogy a kivezetés utáni sokktalanodás következtében, ez a málló bűntudat, nem ragadt meg benne, hanem tökéletesen csillogóvá virult .Ha nem is lezöldültből, de átmeneti színfogyatkozásából, ragyogó színözönűvé.
Közölték vele, hogy megtalálták a tettest és már nem is szükséges kivégezni őt, mert, talán teljesen bűntelen. Még az is lehet, hogy hazaengedik, miután a néhány hetes adminisztrációt lezárják.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Boér Péter Pál
