Chang Ming – Lee Hyun http://www.youtube.com/watch?v=BnxGZvu-0Yk
Kopogó szemekkel kutat át minden polcot.
Már megint nem tudja összerakni a napot.
Elgurultak azok az átkozott darabok, akár
a könnycseppek, amik régen olyan könnyen
előbuktak, vagy mint az utolsó százas a
szekrény mögötti zugban. De nincs ereje
előkotorni, hisz a szíve egyre veszettebbül
ugrál, üres gyomra megint görcsbe fáj, ahogy
a szobára települ a köd. A betűk elmosódnak,
a falak meg dőlnek-borulnak. Támasztaná, de
súlyosan hajlik rá a nincsen. Törött darabjaiból
hiábavaló tervezni a napi mindent. Az utolsó
filterből összedobott teát szürcsöli. Élvezni
kellene, gondolja, míg agyában zakatol, hogy
megint csak vegetáló pók a falon, és a
sarokban kesereg tovább a holnapon.
De mégis hogy rakja majd ki a napot, ha
ismét elgurultak azok az átkozott darabok?
Legutóbbi módosítás: 2012.05.14. @ 16:17 :: Bakkné Szentesi Csilla