Egy pillanatra megtorpan az id?…
Egy pillanatra megtorpan az id?:
szemedbe nézve múltunkat látom.
Ijedt lyukká sz?kül, majd kitágul;
könnyharmat csillog a szempilládon.
Az utca hullámos hajadba bújik:
összekócolja ujjával a szél.
A mosolyt csak képzelem arcodra.
Remeg? kezed t?lem mit remél?
Megrándul ajkad, és akkor kimondod
a búcsú akadozó szavait.
Még mindig olyan sima a b?röd…
Csak állnék és csókolnám hajnalig.
Lassan lehajtod fejed és elsétálsz.
Nincs-percekbe fulladt a pillanat.
Utánad nézek, míg elt?nsz a sarkon.
Az id? elmegy. A bánat itt marad.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Rácsai Róbert