Nézem a várost, a lámpafényeket,
az üres gyalogátkel?t,
hogy vége lesz.
A vége ez, hogy maradni
egy körre még,
és tudni, az ember csak m?szál,
m?anyag, s töltelék,
maradni kell és csinálni,
izgulni kell a gólon,
izgulni kell, hogy múljon,
megütni úgy azt a m?anyaggolyót,
hogy repedjen, törjön
a plexi, ahogy a gyerekkor
tejtáblái törnek, ahogy a
köznapok szimmetriáját töri
egy deci szilva,
és öblíteni kell a parára,
öblíteni a torokra, hogy ne égjen.
Feln?tten, feln?ttem
régen.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.04. @ 19:27 :: Csillag Tamás