Amikor melled tapintom,
közben lelked szorítom,
úgy ölelnélek mint csecsszopó.
Bár jólfésült simogatással
hangolnám hangszerem,
e fergeteg moccanatlan.
Csak rézsút sóhajokat szitál
a kívánalom, ripityára
morzsolt templomon
Isten feláll, és hígít a
természeten, lelkendező
gyerek-mesévé old
minden kövületet, s a
holdtányér elkerekedett.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.05. @ 06:26 :: Marthi Anna