vadgesztenyék alatt
ahol az árnyékon
parányi ablakokat nyit a fény
a mezsgye az él?k közt
s akik anyák apák
s mind valakinek a gyermekei
voltak amit felvert a gyom
buján telepszik a feledésre
a tavasz egyik napján
a lelkiismeret elvet?dik
a temet?be
virággyertyák
múlandó díszek
mire az ?sz elér téged
figyelmeztet majd
a fényes gesztenyék koppanása
de most harsányzöld
levelek közt rikoltó madarak
kikiáltják az élet folytonosságát
a horpadt dombokon
játszadozó fény az elmúlásra
nyit sápadtszárnyú ablakot
felh?k emlékeztetnek
a tavaszi nagytakarítás
megint elmaradt
jön ismét a szürke es?
a háziasszonyok s anyák
kezéb?l a vödörbe ejti a szivacsot
s megtörlöd a szemüveget
amellyel nagyanyák fejfáin
kibet?zted
a név mely kikopott arannyal
már a köveken nem hivalkodik
s amit az id? mohos keze
agyadból sikerrel kitörölt már
még egyszer egy évben
egyszer egy évben
gyermekként ?szinte csodálkozással
szeretnéd újból meghallgatni
amire a játékban elmerülve
soha nem figyeltél
árnyékok bizonytalan keretében
ma fényablakok nyílnak
nem nehéz meghajolni
éveket zsákoló csigolyákkal
játszani szeretnél
a sz?k mezsgyék közül
kifutni a rétre
a rét nem létezik már
szürke falak mögött sötét
otthonokban a magány
a t?zhelyre felteszi
a reggeli kávét
anyák apák s akik mind
valakinek a gyermekei voltak
egy rossz álmot törölnek
gyulladt szemükb?l
már bánt a fény
tapogatózol te is
a terjed? homályban
az árnyékot keresed
lelkedre ég a napfény
de a gyerekzsivaj odakint
maradt túl a kerítésen
ahol egykori labdád elgurult
s örökre elveszett
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Radnai István
