Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gödöllői Torony-találkozó.
A közönség között– a mi Etkánk mellett ott ült egy ismeretlen lány, akit a férfiak valószín?, hogy azonnal észrevettek, hiszen sugárzó szépségét csak a vakok nem láthatták.
Másnap hazafelé az állomáson összetalálkoztunk mindkettőjükkel. Kiderült, hogy Lydia is Szlovákiából érkezett Gödöllőre, Etka vendégeként. A vonaton annyira összebarátkoztunk, hogy elhatároztuk, hogy még az idén elmegyek hozzájuk, Szlovákiába.
S csodák csodája,megszervezték nekem! Az eseményre ezen a héten került sor.
Először Lydiához Tornalára mentünk. Épp akkor jött az sms, hogy mikor érkezünk, amikor beálltunk a panzió udvarába, néhány perc múlva pedig már kopogott is az ajtón.
Másnap kora reggel keltünk, mert az első szereplésem Feleden, Tornalától kb. 35 kilométerre volt. Ovisok és iskolások töltötték meg a kultúrház termét, ami próba elé állított, hiszen egészen piciktől nyolcadikosokig – minden korosztály képviseltette magát.
A tantestület kedvessége, de különösen az igazgatónő, Ágika vendégszeretete elkápráztatott.
Délután, a tornalai óvodában hasonlóképpen fogadott mindenki, úgy örültünk egymásnak,
mint a régi ismerősök
A műsor után máris indultunk Etkáékhoz a 220 kilométerre fekvő Udvardra. Csodaszép erdőkön, kacskaringós utakon haladtunk. Megállapítottuk, hogy sokkal kevesebb autó száguldozik arrafelé, mint nálunk.
Udvardon a templom előtt randiztunk Etkával, akit azt hiszem, hogy nem kell bemutatnom azoknak, akik ismerik őt, mert maga a megtestesült jóság. A jóságos tündér házának gyönyörű udvarába invitált bennünket, ahol ismét csoda várt. Még soha életemben nem láttam olyan szép rózsacsokrot, amit megvacsoráztunk. Igen, jól olvassátok, megettük a rózsacsokrot, illetve csak egy részét, mert olyan nagy volt, hogy nem tudtuk mind elfogyasztani. A csokor ugyanis egy gyönyörű hidegtál volt, ami nemcsak szép volt, hanem isteni finom is – a virágok különböző színű sonkákból és sajtokból készültek. Egyikünk sem merte felvállalni a megkezdését, így együtt „késeltük” meg a gasztronómiai költeményt.
Ja, és el ne feledkezzem arról a bizonyos hintaágyról, amit már idehaza emlegetett Etka, hogy amint megérkezünk, azonnal kipihenhetem magam benne: Aztán hogy a szívélyes vendégszeretet vagy a hintaágy tette – nem tudom, de tényleg nem éreztem fáradtnak magam.
Másnap Etka óvodáját látva maradt tátva a szám. Jó néhány óvodát láttam már életemben, de ez a legszebbek közé tartozik. Ezek után sorra jöttek a meglepik: Etka lefordította szlovákra a Pitypang c. versemet, amit a gyerekek láthatóan nagy lelkesedéssel adtak elő.
A másik osztályban ( Szlovákiában az óvodai csoportokat osztályoknak hívják) A nyakatekert zsiráf-ot és a Május-t hallhattam a gyerekek szájából, magyarul. Eljött a helyi könyvtár kedves vezet?je, Editke is, aki megmutatta a könyvtárat és a Falumúzeumot, sőt ajándékba kaptam két könyvet is tőle, a község történetét – magyarul.
Másnap – kissé félve, aggódva indultam Érsekújvárra, mert előtte azt hallottam, hogy ebben a városban nem szeretik a magyarokat. Elsőként az óvoda igazgatónője, Nórika cáfolta meg ezt, aki gyönyörű magyar kiejtéssel beszél és nagyon fontosnak tartja az óvodában a magyar kultúra terjesztését is.
Miután vége volt az érsekújvári szereplésnek – természetesen – látni szerettem volna a város üzleteiből is valamicskét, így Etkával benéztünk pár boltba. Amint a kiejtésemből meghallották, hogy magyar vagyok, nemhogy elfordultak volna tőlem, hanem még kedvesebbek, még mosolygósabbak lettek.
Olyan jó volt érezni, átélni mindezt, hogy komolyan mondom, nem fáradtam el, hanem feltöltődve jöttem haza.
Kedves Etka!
Most néhány nap kihagyás után ismét itt ülök a számítógépem előtt, kicsomagolatlan csomagok között, mert meg kellett írnom ezt a beszámolót– hogy mindenki tudja, aki elolvassa, hogy a szeretetnek nincsenek határai.
Köszönet érte Neked és Lydiának, hogy megszerveztétek ezt a találkozót!
Legutóbbi módosítás: 2012.05.05. @ 17:34 :: Péter Erika
