És fölzengenek… Ekkortól érdemes a figyelemre,
mert mítoszba lép, aki jár; zúg, csak zúg bel?lük,
és kapaszkodnak a hangok föl, egyre föl, s magukkal
emelnek az áldozatok, egyik sem magáért szól, de zeng,
bármi füstös kis hang volt elébb, kaparós rettenet, zaj,
itt már a nagy egész testvéri része; nem értelem szólal,
mert a teljességé a hang, miel?tt bekövetkezik a csend.
Hol hagytad abba? Igen, a mítosz veszélyes üzem,
sosem ott m?ködik, ahol várnánk, pedig a várakozás
e kométa mozgatója, az a feje. Te sem vagy kívüle.
Az igazság csavarodik, egyenes nem lehet.
Az igazság emberséges, temet?tervez?.
Az igazság próbálkozik hamis látszatokkal.
Az igazság nem él?lény, halál meg nem öli.
Az igazság, mit szeretnénk, utólag vált azzá.
Játszik, akár Isten az emberrel, ember kutyájával,
nagyobb a kisebbel; egyforma kutyalélekkel,
ahogy meghajol két lábára, s máris ugrik a másik,
vagy letérdepel, mert úgy véli, ez kell figyelemhez;
örül mindkett?, fogak nem csattognak, játszanak.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.09. @ 20:07 :: Petz György