Poroszlán fejét, kinőtte a sapka. Talán, mert alatta császkáló hordozójának neve, stilszerűtlenül, nem volt sem porosz, sem oroszlán. Most, kaparhatta simléderét, honnan szerez egy hétköznapi bojtalávalót.
Vakarta felhajtott fülvédőjét, és kinőtt fejű alátétjét, hirtelen megeszesedéssel, egy kontyos hajú, mogorva női belenövésre gondolta átcserélni. Akinek a haja folyton nő, így, az ő kamasz életkori sajátosságát, a fej kinövést elkerülheti, mert természetes sejtjeit, egészségesen bizsergető tágulását, a folyamatos hajnövekedés kompenzálja.
Elősimléderét, orrként lógatva tervezte a fejcserét. Hiszen, ilyen pupillamentes, sugártalan, szomorú tágságban, fejen lötyögni sem lehet.
Ekkor, egy komoly traumának beillő ütközést érzett, kopott oldalprémjén, és a növőfélben levő sapka, fejfedőségét elvesztette. Körbetekintve, egy bájos parókát és néhány, lencse nélküli szemüveget érzékelt. Belefintorodott az értetlenségbe, amikor korábbi tartófeje – hordozójának nyakán -, rojtosan odairritált kutyájának egy morrantást:
– Na öreg, kereshetek másik sapkát. Menjünk, mert nagyon fázik a fejem, vegyünk egy jó szűket. Ez a selejtes, pandaszőr imitáció, alig nyolc év alatt széttágult.
Átmeneti, újságpapír csákóval, köszönés nélkül távozott, a szédelgő, eszméletvesztés tájékán kódorgó, értetlen sapkától, aki most az egyszer azt hitte, tényleg megüti a guta.
A farok csóválja a kutyát tipikus esete, még hogy ez a kinőtt izé cserél le engem! – gondolta.
Botrányos helyzetén, nem sokat szomorkodott, egyetlen pattanással szökkent a kidobott parókára, ami sokkal jobb alátétnek tűnt, kinőtt kutyásánál. A hajpátló, krokodilkönnyeket ejtett annak örömére, hogy végre, ismét értelem zúdult létébe, és a könnytől, átmeneti széptelensége, nem riasztja el, hirtelen lett lovagját.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.12. @ 06:57 :: Boér Péter Pál