Jó néhány éjszakába nyúló beszélgetést követ?en megszületett a döntés. Próbáltam felvázolni a hosszú távú következményeket, de nem tágított, az anyaságot választotta az ELTE filozófia-matematika szaka helyett. Már maga a szakok párosítása is hátborzongatóan izgalmas, nem beszélve arról, hogy ezen a szakon évente, mindössze egy-két végz?s hallgató hagyta el az intézmény falait.
Hogy anyagi helyzetünk ne rendüljön meg túlságosan, gondoskodni kellett valamilyen munkahelyr?l, hogy legalább a GYES ne vesszen el. Éppen id?ben, mert a járandóság folyósításához legalább hat hónapi munkavégzés igazolására volt szükség. F?nököm azonnal megértette a problémámat, segít?késznek mutatkozott. Beszélt a f?osztályvezet?vel, aki saját hatáskörében eldöntötte, éppen van egy betöltetlen anyaggazdálkodói munkakör a területén.
Akkoriban elég sokat csavarogtam, hódolva szenvedélyemnek, az amat?r színjátszásnak. Lelkifurdalásom, meg apai ösztönöm is éledezni kezdett bennem, ezért el?ször az éjszakai kimaradásokat hagytam el, majd megváltam a színpadtól is. Ennyi áldozatot igazán meghozhattam. Így is örökké gyötört a kétség, hogy nejem egyetemi tanulmányainak kényszer? befejezése nem okoz-e neki egy életre szóló traumát. Mint évekkel kés?bb kiderült, nem okozott.
Amikor nejem betöltötte az állást a cégnél, Lajos barátommal kollégák lettek. Akkoriban nem csak verseket mondtam szívesen, de ott sürögtem-forogtam Lajos zenekara körül is. Technikusálcát öltöttem, de valójában a zenekar körüli világ vonzott. Vidéki fellépéseikre mentem velük, ahová nejem is szívesen elkísért minket, nagy hassal és kés?bb, gyerekkel is.
Aztán úgy alakult, hogy egyik éjjel, amikor egy fellépésr?l jöttünk vissza, Lajos meghívott minket, aludjunk náluk, majd reggel hazamegyünk. Felesége nem lep?dött meg, mintha felkészülten várt volna minket. Hajnalban felkeltett, és kérte menjek vele, nézzem meg, mi történik a konyhában. Alig láttam az álmosságtól, de azonnal magamhoz tértem, amikor megértettem a helyzetet. Kati elmondta, ? már tudja egy ideje, most én is láthatom a saját szememmel. Kértem, ne csináljon botrányt, elmegyünk, és mindent megbeszélünk, higgadt körülmények között. Amikor hazaértünk, nem kellett kérdeznem semmit. Mindent megtudhattam, ami rám tartozott. Abban maradtunk, hogy válunk.
Másnap a munkahelyen találkoztam Lajossal. Felmentünk az épület legfels? szintjére, leültünk a tet?re nyíló ajtó elé. El?vettem egy üveg vodkát. Lajos lecsavarta a kupakját, majd felém nyújtotta a palackot. Mindketten jó nagyokat kortyoltunk bel?le, szótlanul, záporozó könnyeink között.
(Folyt. köv.)
Budapest, 2012. május
Legutóbbi módosítás: 2019.06.27. @ 08:12 :: Horváth János
