M. Laurens
A HATALMAS SENKIHEZ
Emberforma mint én, de már-már éteri,
habár ki megerősíti ezt, nem leli.
Főleg, hogy Ön mindenképp erre vágyna,
bár hiú ábránd s tévedés ez álma.
Kettőnk közt ekként nem látva egységet,
én most elemzem az egyenlőtlenséget.
Vagyis-hát azt, mire Ön rá sem talált,
előkaparom magából saját magát.
Én nem a múlttal csalok, mint a bűvész,
bár így hazudni önnek is kell némi ész.
Mondja, ki veszi be ezt a maszlagot?
Még a lovak is köpik az ázott zabot:
Szebb, fényesebb jövő, meg angyalkák álma,
néhánynak jó jelen, s majmok szája tátva.
Tegyük fel, hogy Önnek igaza lesz, Uram!
A nagy csoda után továbbra, majd hogyan?
Hol lesz majd új ajtó, vagy baráti kilincs,
ha ígértek alól majd kilóg a nincs.
Lesz-e majd megbánás az Ön szemében,
ha harag lesz, s emlékké fakul az Éljen!
Mikor se otthon, se munka, csak pokol,
s Ön teli hassal épp ünnepel valahol.
Ünnepli a nincs mit, ami sohase volt,
sorra meglátogatja a dicső Sehol-t.
Habár a semmi, már Ön nélkül is halad,
hiába húzatott köré védőfalat.
S jól fest majd a fal képe a reklámba,
hiszen azt is a nagy semmiről csinálta.
S ha a nagy mutatvány mégiscsak sikerül,
és Ön a semmiből győztesként kikerül,
szobrot állít majd végtelen sok híve,
mert a semmiben, már valamire vitte.
S jövőjébe térve, min annyit ügyködött,
ott áll majd Semmije, a szobrai mögött.
( Pest-buda 2013. július 23.)
Parafrázis
Tersánszky Józsi Jenő: A zsarnokhoz című verse nyomán.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: M. Laurens
