Minden mozdulatlan, mintha
kijárási tilalom lenne
a világ folyosóin.
Nézem, nézem az utcát,
nézem, nézem a fákat,
a nem tervezett id?t.
Csak a részegek csodálkozhatnak így rá
a miértre, amikor leteszik a füstöt,
mikor zsebükben csörgetik a mennyit,
mikorra az embernek
meg kell hasonulni a világgal,
s egyszerre a poharakban megsavanyodik az utolsó sör,
egyszerre megnehezedik az utolsó deci,
egyszerre a szájpadlatok alá szorul az utolsó szó,
amit még mondani kéne,
amit még mondani lehetne az embargó el?tt,
hogy tök egyformák vagyunk.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.12. @ 07:02 :: Csillag Tamás