Apáti Kovács Béla : Kakasúrfi és a tyúkanyó

Nyomtatás

A baromfiudvar kel?s közepén élt kakasúrfi dölyfösen és nagyravágyóan. Egész nap csak a szemétdomb tetején kapirgált. Mindenki az ? kegyét kereste. A tyúkok reggelt?l estig dicsérték a szépségét és tehetségét. Ha valamelyik tyúk talált valamit mindjárt kakasúrfinak ajándékozta.

ââ?â?¬ Nézze csak kakasurfi, mit találtam! Ã¢â?â?¬ mondta tyúk Manyi.

ââ?â?¬ Mit találtál, Manyika? ââ?â?¬ kérdezte kakasúrfi kíváncsian. ââ?â?¬ Mutasd már, megöl a kíváncsiság.

ââ?â?¬ Találtam egy nagy pondrót, ha kívánja, odaajándékozhatom uraságodnak. Szívesen lemondok róla. Úgyis teli van a bögyöm.

ââ?â?¬ Add csak Manyi lányom, majd megszolgálom Ã¢â?â?¬ örvendezett kakasúrfi, és bekapta az nagy pondrót egy szempillanat alatt, és tovább kapirgált a szemétdombon.

Így ment ez napról napra. Még a királynak sem volt olyan jó sora, mint kakasurfinak. Valójában király is volt a maga szemétdombján.

De egyszer olyan dolog történt, amire senki nem mert még gondolni se. Hogyan is történhetett volna meg, hogy valamelyik tyúk nemet mondjon kakasúrfinak. Ez olyan nagy b?n lett volna, amit?l a baromfiudvar minden lakója világgá futna szégyenében.

Mégis akadt egy bátor tyúkanyó, aki kicsinyeivel állandóan a szemétdomb környékén kapirgált.

ââ?â?¬ Jertek, kicsinykéim! Ã¢â?â?¬ hívogatta ?ket. ââ?â?¬ Errefelé finom falatok, csipegetni valók vannak. Gyertek, gyertek, kapirgáljunk együtt!

A kiscsibék boldogan követték anyjukat. Váratlanul egy óriásgilisztát talált. Mindjárt maga köré gy?jtötte a kicsinyeit.

ââ?â?¬ Nézzétek találtam egy óriásgilisztát. Mindnyájatoknak elég lesz vacsorára. Jóllakhattok bel?le.

Olyan nagy volt a giliszta, hogy minden tyúk elámult, amikor meglátta.

ââ?â?¬ Ez az óriásgiliszta csakis kakasurfié lehet. Tyúkanyó azonnal add oda fenséges urunknak! Ã¢â?â?¬ kárálták a többi tyúkok.

ââ?â?¬ De ez a miénk. Én találtam. Nagyon sajnálom, de ezt nem adom a kakasurfinak. Ebb?l a gilisztából csak kiscsibéim ehetnek.

Az éktelen kotkodálást a kakasúrfi is meghallotta, és a rikácsolók közé ment.

ââ?â?¬ Mi ez a nagy kiabálás? Ã¢â?â?¬ kérdezte. Ã¢â?â?¬ Miért nem hagytok szundikálni? Ebéd után mindig szundikálni szoktam. Nagyon mérges vagyok, mert a legszebb álmomból ébresztettek fel. Tyúkanyó, mi van a cs?rödben?

ââ?â?¬ Egy óriásgiliszta ââ?â?¬ mondta sietve az egyik kopasznyakú tyúk ââ?â?¬ , ami csakis a méltóságos kakasúrfit illet. Ilyen jó falatot kár lenne megetetni némi kiscsibékkel.

Mindenki a kopasznyakúnak adott igazat, és egyetért?en bólogattak.

Szegény tyúkmama megszégyenülten állt a baromfiudvar közepén. A tyúkok úgy néztek rá, mintha b?nöz? lett volna, pedig ? csak a kicsinyeir?l akart gondoskodni. Egy tyúkanyónak mindig nagy gond finom és elegend? ennivalót találni. Most végre talált egy óriásgilisztát, amit a többiek parancsára oda kell adni a kakasúrfinak.

Nagyon bánatos volt, amiért a baromfiudvar úgy szavazott, hogy váljon meg az óriásgilisztától. Kicsinyei is pityeregni kezdtek, mert már nagyon megéheztek.

Minden elveszetettnek látszott, amikor váratlanul hozzájuk totyogott az öreg kacsa Kázmér bácsi és tyúkanyó pártjára állt.

ââ?â?¬ Megállni, hékás! Ã¢â?â?¬ mondta. – Az óriásgiliszta tyúkanyót és kicsinyeit illeti. Megdolgozott érte. Senki ne merje elvenni t?le és a kakasúrfinak adni. Ha enni akar, keressen magának!

Az öreg kacsa Kázmér bácsi merészsége mindenkit meghökkentett, és kíváncsian várták, hogy mi fog történni. Legjobban kakasurfi lep?dött meg. Eddig azt hitte senki, nem mer neki nemet mondani. Megpróbált mérgesen szembeszállni az öreg kacsa Kázmér bácsival, de hiába, mert az rátette hatalmas kacsalábát a gilisztára.

ââ?â?¬ Ezért tyúkanyó megdolgozott, és megérdemli. Aki ezt kétségbe meri vonni, annak velem gy?lik meg a baja! Most pedig tyúkanyó fogd és vidd az óriásgilisztát! Lakjatok jól bel?le! Ne feledjétek, ezentúl is, ha találtok valamit, az a tiétek. Te pedig kakasúrfi jobban teszed, ha megdolgozol a vacsorádért. Nem szeretném meghallani, hogy megint elveszed a tyúkoktól, amiért megdolgoztak.

A baromfiudvar lakói végül mind az öreg kacsa Kázmér bácsinak adtak igazat, és hangos kotkodálással, csipogással üdvözölték bátor tettét.

Jöv?ben, ha kakasúrfi enni akart, kapirgálnia kellett, mert senki nem járt a kegyébe, nem adta oda neki a talált finomságot. Tyúkanyó és kicsinyei boldogan elfogyasztották az óriásgilisztát és nyugovóra tértek.