Szembe megy itt minden – a látás és vakság,
megértés, ami kell a túléléshez; bárgyúság,
ami nélkül nincs élet, naivitás, hogy legyen
mit faragni, amikor azt hiszem, tanultam,
de az undok Ibsennél nincsen jobb tanár:
élethazugság, amire végül is jutok, meg vallás:
cs?d azért van, mert eléggé nem bambulok.
Föl kell adni a nézésért, mit belülr?l akartam,
elhelyezkedni a nagy, bamba áramlatban,
s meggy?zni magam: helyemen vagyok.
Partra szállottam, levonom vitorlám – élet-
programom. Ha ebben hiszek, magamban,
s nincs az az isten, ki elrángatna önigazam
célokságából, magam vagyok egy üdvtörténet,
a tól-ig, és az ezt kitölt? végs? nyugalom.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Petz György
