felénk alpári lett az ölelés
fuga erek futnak pocsolyákba
szokás a szeretetb?l megölés
ki ért fél szavakból mostanában
kioltjuk egymást mindig cica
a te ajkaidon nikotinsárga napsugár
gondolatodra csak úgy fogy az ital
szív szöv?dménye az agyhalál
romos terminál az egész város itt
minden léptem olyan zajos
belém borzongnak mások is
hogy azért én milyen vagyok
tulajdonképpen milyen is legyek
rég nem szolgálok semmilyen ideát
nyomasztanak a nagy fellegekr?l
tócsavízbe lógatott cip?teák
lóbálom lábam egy beton padon
az én pici felh?m ilyen merev
lezuhantunk hogy nélküled is
valahogy mindig veled legyek
:
ezt akarom ezt a fekete lufit
a kett?s pont az a két csillag ott
közöttük repül át épp úgy t?nik
megtörnek kasban a szívmagok
