Naponta nyálkás ujjak érintenek,
(bár fakó arcod fényért korog)
fertőz a sötét, s a nyirok.
Gőzölgő reggel,
biztatgatnak ”egyéb” vonalak,
mára tán’ átrendeznek minden szobát,
s pláne a szürke falakat.
–
Engedj közönyöd mögé jutnom,
szétmállasztom talmi éjjeled!
Legutóbbi módosítás: 2012.05.19. @ 22:00 :: Serfőző Attila
