*
Az Isten ül. Körben szentek.
Galaktikákra merednek.
Formabontó szándék jó volt,
– formát kapott nem fogható -,
mégsem számolt hamis képpel,
ember esendő lelkével.
Nem rajta múlt, merre mennek
e világban tévedt rendek,
ki kövez lentet pokolnak,
égbe nyúlókat templomnak,
ki az, aki mindig átkoz,
palást alatt rejtve bárdot,
s ki, mert érte mennyet vágyott,
imáival mindig áld’ ott.
Néhány buzgó, álnok árus
kufárkodott, most is bábuk.
Ha kell adják, ha kell veszik,
megtagadják, s áldják megint.
Ahogy éppen a kor fordul.
Csoda, a világ kifordul…?
Legutóbbi módosítás: 2012.05.20. @ 04:09 :: Bakkné Szentesi Csilla
