Egyszer a t?zokádó sárkány megbetegedett. Hiába er?lködött, egy parányi szikra nem sok, annyi sem jött ki a torkán. Milyen egy sárkány az, aki nem tud, t?zet okádni. Mindenki kinevetné, ha így meglátná. Oda lenne a tekintélye és hatalma. Az emberek nem félnének t?le többé.
Szomorúan kuporgott a barlangjában, és könnyét hullatva pityergett szerencsétlenségén. Senki nem hallott olyat, hogy egy igazi sárkány torkában kialszik a láng. Ha tetszik, ha nem, keresni kell egy orvost, aki meggyógyítja, és újból a régi lesz.
De hol talál egy orvost, aki érti a dolgát. Egy torokfájásra, megh?lésre bizonyára van valamilyen gyógymód, de vajon, ki tudja a megoldást, hogy újból a torkában lobogjon a t?z?
Titokban hirdetést adott fel Faluszéli Hírmondóban, és várta, hogy valaki jelentkezzen, hogy meggyógyítsa.
Napok teltek el, de senki nem dugta be a fejét a sárkány barlangjába. Talán féltek az orvosok és a nagy tudású gyógyítók. Egyik napsütötte vidám reggelen egy fiatal legény érkezett. Ill?en bekopogott, és megkérdezte:
ââ?â?¬ Adjon Isten sárkányuram, kegyedet kellene meggyógyítani?
El?ször a sárkány bizalmatlanul fogadta a legényt, mert nem nézte ki bel?le, hogy ért a különféle nyavalyákhoz, többek között meg tudja gyógyítani ezt a különös betegséget is. Végül mégis beleegyezett, hogy megvizsgálja.
A legény hosszú perceken nézegette a sárkány hatalmas torkát. Még a fejét is beledugta a torkába.
Amikor végzett a vizsgálattal a sárkány türelmetlenül megkérdezte:
ââ?â?¬ Nos, mit állapítottál meg? Az igazat mondd, mert leharapom a fejedet!
ââ?â?¬ Nagy a baj sárkányuram, igen nagy a baj ââ?â?¬ közölte gondterhesen a legény. ââ?â?¬ Nem is tudom, hogyan kezdjem el.
ââ?â?¬ Ne kímélj, mondd gyorsan! Megöl a kíváncsiság. Ugye van gyógymód a nyavalyámra?
ââ?â?¬ Azt hiszem, igen ââ?â?¬ válaszolta.
ââ?â?¬ Mondd már, mi az?
ââ?â?¬ Meg kell kegyednek változnia.
ââ?â?¬ Megváltozni? És miképpen?
ââ?â?¬ Ezentúl jó sárkánnyá kell változnia. Segíteni kell az embereken. Télen a szegényeknek bef?teni a kemencéibe, vagy segíteni a pékeknek kenyeret sütni, de még a kovácsnak is lovat patkol…
Hirtelen a sárkány mérgesen félbeszakította.
ââ?â?¬ Még, hogy én segítsek az embereknek? De hiszen, akkor oda a tekintélyem. Senki sem fog félni t?lem.
ââ?â?¬ Sajnos, akkor tanácstalan vagyok. Többé nem fog tüzet okádni, és egyszer? csúszómászó féreg válik kegyedb?l. Majd egy óvatlan pillanatban valaki eltapossa hatalmas csizmájával.
Ez nagyon megijesztette a sárkányt. Kiverte a hideg veríték. Reszketett, a következ? minutában meg forróság öntötte el. Ide – oda szaladgált a barlangban, és a fején lév? pikkelyeket tépdeste.
ââ?â?¬ Jaj, jaj, csak nehogy csúszómászó legyen bel?lem. Inkább jó, engedelmes sárkány leszek. Mondd csak, mit kell tennem? ââ?â?¬ fordult a legényhez.
ââ?â?¬ Sárkányuram, egyszer? a dolga. El?ször is bocsánatot kell kérni az emberekt?l, amiért annyiszor ijesztgette ?ket. Amikor ez megtörtént, és megbocsátottak, kérdezze meg t?lük, mivel lehet a szolgálatukra.
A sárkány, fájó szívvel, de ráállt a gyógymódra. Amint megtörtént a bocsánatkérés a torkában mintha az egyik kicsinyke parázs lángra lobbant volna, és az orrlyuka füstölögni kezdett.
Ahogyan ott álldogált a falu közepén váratlanul egy szegény asszony sírva rohant a bámészkodó emberekhez:
ââ?â?¬ Istenem! Istenem! Elaludt a t?z a kemencében. Nincsen gyufára pénzem, hogy meggyújtsam. Emberek, ki tudna segíteni nekem?
ââ?â?¬ Itt vagyok én ââ?â?¬ ugrott mindjárt a sárkány, és már rohant is, hogy t?zet, csiholjon a kemencében.
Nem is kellett sokat vacakolnia, mert egy szemvillanás alatt meggyújtotta a százaz fát, és az oly vidáman égett, ahogy talán még soha.
Ett?l a perct?l kezdve újból tudott tüzet okádni a torkából, de ezt már ezentúl nem ijesztgetésre használta, hanem különös tehetségével segített az embereknek, akik mérhetetlenül hálásak voltak a sárkánynak.
Nem is betegedett meg többé. Kigyógyult a nyavalyájából, és az emberek úgy megszerették, hogy még királyukká is választották.
Itt a vége, fuss el véle!
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Apáti Kovács Béla
