Hol volt, hol nem volt, a nekeresdi falu szélén lakott egy anyóka a kicsi, takaros házacskájában.
Egyik nap szegénylegény érkezett a faluba. Mindenhová bekopogott, hogy éjjelre szállást keressen magának, de senki sem fogadta be. Legtöbb helyen valami kifogást találtak, de volt olyan ház is, ahonnan mérgesen ráförmedtek, vagy a kutyát uszították rá.
Nagyon elkeseredett. Nem tudta, mitév? legyen. Már éppen arra gondolt, hogy keres egy bokrot, és alatta fogja az éjszakát, amikor az anyóka házához ért.
„Kicsi egy ház, ide nem is érdemes bekopogni. Itt úgysem adnak nekem szállást." – gondolta a legény.
Ki tudja miért, mégis vette a fáradságot, és bekopogott ill?en.
Anyóka kidugta a fejét kíváncsian az ablakon, és megkérdezte:
– Mit akarsz, fiam?
– Jó estét, öreganyám! Szegénylegény vagyok, nincs hol lehajtsam fejem éjszakára. Befogadna-e a házába. Cserében, ha szükséges segítek a házkörüli munkában.
Anyóka kicsit gondolkodott, majd mondta:
– Szívesen befogadlak egy feltétellel. Három napig szolgálnod kell nálam. Ha ezt elfogadod, akkor alhatsz a házamban.
Nagyon fáradt volt a szegény legény, és ezért mindent elvállalt volna, csakhogy valahová lehajthassa a fejét. Különben is, három nap nem a világ, gyorsa tovaröppen, és egy ilyen kicsi házban nem lehet sok munka.
– Elfogadom – mondta.
Nem kellett sokáig várnia, hamar kinyílt a házacska ajtaja és beléphetett rajta.
Anyóka megkérdezte a szegénylegényt?l:
– Éhes vagy-e, fiam? Egyél velem dödöllét kakastaréjjal. Bizonyára megéheztél a hosszú út alatt.
– Köszönöm, öreganyám, de én inkább lefeküdnék, mert álmos vagyok.
Az öregasszony megmutatta neki, hogy hol lesz a vacka, majd mondta:
– Reggel, amint pirkad, elkezd?dik a szolgálat. A dolgod csupán annyi lesz, hogy vigyázol a barikámra. Reggel kihajtod a mez?re, este meg hazakíséred. Ha nem lesz semmi baj, és nem veszik el a barika, akkor a harmadik nap adok valamit jutalmul. Ellenben vigyázz, ha a barika elveszik, nagyon megbüntetlek.
A szegény legény örült, hogy könny? feladatot kapott. Mi sem egyszer?bb, mint vigyázni egy barikára.
Éjjel csodaszép álmot látott. Egy gyönyör? lány jelent meg el?tte, és éppen meg akarta csókolni, amikor az anyóka felébresztette.
– Kelj fel, fiam pirkad! Ideje munkába állnod.
Nagy nehezen feltápászkodott, kicsit mérges volt, hogy nem hagyták tovább aludni, mert amint felébredt a csodaszép lány is elillant. Evett egy tál kását, és elindult a barikával a rétre. De nem volt könny? dolga a barikával, mert alig, hogy kiértek, az elkezdett össze-vissza szaladgálni. Nem gy?zte követni. Egy szabad perce sem volt t?le. Állandóan elt?nt a szeme el?l, és befutott a s?r? bokrok közé, ahol csak nehezen lelt rá. Estére olyan fáradt lett, hogy alig bírt megmozdulni. Még enni sem volt kedve. Belevetette magát a vackába, és reggelig aludt, mint a bunda. Éjjel megint álmodott a lányról, amíg anyó fel nem ébresztette.
A második nap sem volt könnyebb, mint az el?z?. A barika most is ide – oda szaladgált nem hagyva egy perc nyugalmat sem a legénynek. Nagyon várta, hogy este legyen, és lepihenhessen. Azt remélte, hogy megint megláthatja álmában a gyönyör? lányt. Nem kellett csalódnia, mert újból megjelent és egészen hajnalig együtt voltak.
– Na, fiam, eljött a szolgálatod utolsó napja. Ha ezt is becsülettel kitöltöd, akkor megjutalmazlak.
A legénynek nagyon nehezére esett felébredni, és elhagyni az álmai lányát. Félt, hogy soha többé nem fogja viszontlátni.
Az utolsó nap a barika úgy megjáratta, hogy estére alig tudott menni. Minden porcikája sajgott.
– Ügyesen kiszolgáltad a három napot – mondta az anyóka – Elégedett vagyok veled. Amint ígértem megjutalmazlak. Adok egy tányérkát, ha megéhezel hasznát veszeheted.
A legény elmosolyodott meglátva a tányérkát, de ill?en megköszönte, és egészúton hazafele azon gondolkodott, vajon mit kezd a tányérkával, ha nincs mit tenni bele.
Otthon anyja elcsodálkozott, és jól megszidta, amiért hagyta magát rászedni. Majdnem teljesen ingyért dolgozott három napig, csak egy vacak tányérkát kapott érte cserébe.
– Hogyan lehettél ennyire együgy?? – kérdezte az anyja – Mit eszünk a tányérkából, ha semmink sincs.
Amint ezt kimondta a legény anyja, a tányérka pördült egyet, és megtelt jobbnál jobb ennivalókkal.
Nagyon meglep?dtek, majd leültek a konyha közepére, a földre, mert nem akartak hinni a szemüknek. Mindketten igen éhesek voltak, mindjárt nekiestek és elfogyasztották a tányérka tartalmát, de a fél fogukra sem volt elég. Még legalább ennyit megbírtak volna enni. Sajnos nem tudták, mit kell tenni, hogy a tányérka újból megteljen.
– Látja édesanyám – vidult fel a legény – mégsem dolgoztam hiába!
– Rendben van, fiam – szelídült meg az anyja -, de mit eszünk holnap?
Nem telt bele egy perc, hogy ezeket kimondta, a tányérka perdült egyet, és tele lett finom étkekkel. Megörült a legény és az anyja, mert most már tudták, mit kell mondani a tányérkának. Ett?l a naptól fogva, mindig volt ennivalójuk, nem kellett éhezniük. Kimondták a varázsszót: „Mit eszünk?", és a tányérka perdült egyet, majd megtelt ennivalóval.
A szomszédban lakott egy dúsgazdag ember a fiával. Amikor tudomást szereztek a szegény szomszédok szerencséjér?l, az irigység majd elemésztette ?ket. Addig mesterkedett a gazdag ember, míg megtudta, miképpen jutottak hozzá a tányérkához. Otthon mondta a fiának:
-Holnap te is elmész az öregasszonyhoz, és úgy teszel, mintha te is szolgálni szeretnél nála. Meglesed, hogy hol tartja a tányérkát, és amikor nem figyel oda, ellopod t?le. Így nem kell három napot robotolni, barikáját ?rizgetni a forró napon.
A fiú megfogadta apja tanácsát és reggel elment az anyókához, aki azonnal felfogadta. Ugyanaz volt a dolga, mint a szegénylegénynek. Anyónak a barikáját kellett ?riznie.
Alig, hogy elindult, valami ürüggyel visszaosont a házba, és megkereste a tányérkát. Szerencsére gyorsan meg is találta, és elrejtette a gatyájában. Ezután, mint aki jól végezte a dolgát fütyörészve, elindult a barikával a rétre. Most is a fürge jószág mindjárt futásnak eredt, és megszökött a gazdagember fiától, de azt nem érdekelte, hiszen már nála volt a tányérka. Sietett haza apjához.
Nagy volt az öröm, amikor el?vette a tányérkát a gatyájából. Azonnal az asztalra helyezte, és apjával együtt kimondták a varázsszót: „Mit eszünk?". Ez a tányérka is perdült egyet, és teli lett ennivalóval, de abban a pillanatban olyan b?z kezdett terjengni a házban, hogy majd elájultak t?le. Amint jobban szemügyre vették a tálacskát, látják, hogy csak úgy hemzsegnek rajta a csúszómászók, és mindenféle bogarak.
A gazdagember olyan méregbe gurult, hogy ezernyi apró darabra törte a tányérkát, és szégyenükben világgá mentek, mert a b?zt nem lehetett elviselni.
Bezzeg a szomszédban mindig volt, mit enni, csak ki kellett mondani a varázsszót, és a tányérka ontotta a sok finomságot.
Egyik reggel birkabégetésre ébredtek. A legény azonnal kiugrott az ágyból, és szaladt ki az udvarra. Nem akart hinni a szemének, az udvaron legelt az anyó barikája. Nem habozott sokáig, azonnal visszavezette a gazdájához. Az öregasszony nem gy?zött hálálkodni, mert már napok óta nem találta az elkóborolt jószágot.
– Köszönöm fiam, hogy visszavezetted barikámat! Mindjárt láttam, hogy te rendes legény vagy, nem olyan, mint aki minap szolgált nálam. Amiért ilyen becsületes voltál, elárulok egy nagy titkot. Ez a barika nem mindennapi teremtmény. A király szépséges leánykája lakozik benne. Nagyon régen egy vénséges boszorka elátkozta, mert apja nem teljesítette a kérését. Ezt az átkot csak egy becsületes legény tudja levenni róla. Szerintem, te ilyen vagy. Próbáld meg! Háromszor kell megérintened a barika hátát, és akkor visszaváltozik királylánnyá.
A legény kissé félve, de megpróbálta, és lássatok csodát, a barika a harmadik érintés után gyönyör?séges királylánnyá változott.
Ennek a csodás eseménynek a híre villámgyorsan eljutott a királyhoz, aki haladéktalanul rohant, hogy átölelhesse kicsi lányát. Nem gy?zött hálálkodni a legénynek. Amikor már eleget örvendeztek egymásnak, kérdezte:
– Mivel jutalmazzalak meg, amiért segítettél, hogy viszontlássam lányomat?
– Fenséges királyom, egy életem, egy halálom, nem kérek én egyebet, mint a lánya kezét. Azt szeretném, ha ? lenne a feleségem.
A király nagyon meglep?dött, mert nem várt ilyen kérést.
– Ha neked is adnám lányomat, azt azért szeretném tudni, mit adsz neki enni, hiszen, úgy tudom, szegény vagy, mint a templom egere?
– Van nekem egy tányérkám, amir?l soha el nem fogy az étel – felelte.
Amint a király saját szemével is meglátta, nem volt kibúvó a lagzi el?l. Teljesítette a kérést, hiszen ezt kicsi lánya is nagyon akarta, mert megtetszett neki az ügyes legény, és fülig belészerelmesedett.
Csaptak is olyan nagy lakodalmat, hogy a tányérka alig gy?zte jóllakatni a sok meghívott vendéget.
Ha nem hiszitek, járjatok utána!
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:25 :: Apáti Kovács Béla
