Ami ránc elmélyült, nem szelídül vissza,
apám mosolyog, tekintete tiszta,
az van, a barbár kor jámborságra inti,
pedig a szeszt egyszuszra kell kiinni,
amit a félsz egy felespohárba kitölt,
és nem kell feszegetni azt a kit?lt,
aki miatt változunk, magunkra bízva,
könnyekkel, amik nem lettek kisírva,
nézni egy messzi vihar foszforos lángját,
vagy vadgerlét csodálni, meg a párját,
biztos tudattal, ott a homlokcsont mögött,
nincsenek tündérek, sejtelmes ködök,
földút van, kifent kaszák és kifent kések,
s hogy szeretnélek megérteni téged.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.28. @ 20:26 :: Csillag Tamás
