Akár az indigó, oly kék lett az ég… (Shakespeare nyomdokain)
Akár az indigó, oly kék lett az ég,
közel jött hozzám, két karom kitárom;
vége lesz a napnak, tudom, ám ma még
egyszer magamhoz ölelem világom.
Ott lesz valahol messze a csillagom:
fekszem a füvön, mint ki csodára vár,
elalszom lassan, álmomban hallgatom:
magához szólít, ahol nincsen határ.
Hozzá költözöm, én lobbantom lángra,
szikraként bújok mind örök testébe;
az emberek néznek, és a fényt látva
elt?nik bánatuk minden estére.
Nincs többé bús magány, amit?l féltem:
Ma éjjel angyalok jönnek el értem.
2006-06-22
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Rácsai Róbert