Zsebre dugott kézzel sétálok, hátha:
csörög a köznapok kínzó kutyalánca.
Észrevettem a könny? igazságot,
emberek vannak, utcák, kipárolgások,
gyors autók s viszketés a b?r alatt:
a pénz póráza enged, úgy vagyok szabad.
Kicsi ország, én odébb lakom nálad,
káromkodni kell, mert szidják az anyámat,
ami lassabb, egyszer?bb, ezek tények,
nincsenek népdalok, nincsenek tündérek,
óriás pupillák – magasztosulni fel,
most nem lehet szeretni, most csak dugni kell,
a szív magtalan, bár babonázna még.
Megbabonázni nincsenek varázsigék.
Legutóbbi módosítás: 2012.06.02. @ 05:14 :: Csillag Tamás